Salétrommentesítés

Az épület szerkezetében a talajból bediffundált víz más ásványi anyagok mellett sókat is tartalmaz, mely anyag a víz áramlása és falfelületi párolgása folyamán a falazat külső szélében halmozódik fel.
 
A probléma jelentősége abból áll, hogy a só kristályosodása folyamán kialakuló térfogat növekedése az anyag pórusszerkezetében telítettsége után roncsolódáshoz vezet (salétromosodás). Mivel a só higroszkopikus tulajdonságú, a térfogatváltozással járó reakció a levegő relatív páratartalmának változására is bekövetkezik. Tehát az épület falszerkezete vízháztartásának normalizációja után is a károsító mechanizmusok folytatódnak.
 
Bár a falszerkezet felújítása során a szennyezett vakolat cseréjével (a koncentrálódás legsúlyosabb külső öve) a káros sók mintegy 70%-ától megszabadulunk. Sajnos, a teherhordó falszerkezet szélein (tégla) maradó 30% a problémát ismételten előhozhatja.
 
Az újravakoláskor a habarcs falszerkezetre történő feldolgozásakor technológiai víz kerül a szerkezetbe. A száradás folyamán a szerkezetből kipárolgó víz ezeket a sókat a külső tér (a vakolat) felé szállítja. Tehát az új vakolat is szennyeződik.
 
Egy normál vakolat normál pórusszerkezettel ennek a terhelésnek (kristályosodás) nem tud ellenállni.
Hagyományos módon ezért a felújításkor légpórusos vakolatot szoktak használni. Ennek előnye: a falazat kapillárisait nem zárja le, illetve a nagyobb méretű pórusszerkezete miatt a száradással történő leszennyeződéskor nem roncsolódik, mivel a benne található „levegőtasakokat” a só kristályosodása folyamán sem tudja teljes mértékben kitölteni (így az anyagban belső feszültség nem keletkezik).
 
A salétromos vakolatjavítás nem pótolja az épület szigetelését. A szigetelés nem tudja felújítani a salétromosodást.